Az agglomerációs gazdaságok jelenléte valamint a regionális fejlődésben betöltött szerepük hosszú idők óta foglalkoztatta mind a társadalomtudományok, mind a gazdaságtudományok kutatóit. Már a múlt század kezdete óta számos szerző próbált fényt deríteni a gazdasági agglomerációk keletkezésének okaira, körülírva azokat a tényezőket (szállítási költségek, információáramlás, együttműködési kapcsolatok), melyek jelentős szerepet töltöttek be a klaszteresedési folyamatokban. Bár szerepük az utóbbi évek során sokat változott, összevont hatásuk a gazdaság törvényszerűségei által egyre gyakrabban kapcsolódik a területi tőke fogalmához is. Az agglomerációk típusait illetően ugyancsak számos besorolást különböztethetünk meg a legegyszerűbbektől a legkomplexebbekig, fi gyelembe véve a tagok között létrejött funkcionális kapcsolatokat, egy adott iparágban való szakosodást, a struktúrák területi koncentráltságát valamint számos más tényezőt, mely egyedivé teheti az egyes klasztereket. Jelen tanulmány célja egy átfogó képet nyújtani az utóbbi évek klaszterkutatással kapcsolatos eredményeiről, fényt deríteni az agglomerációs gazdaságok fejlődési folyamatokban betöltött szerepére, különös hangsúlyt fektetve a romániai helyzetre, a regionális dimenzió fontosságára, az innovációs rendszer hiányosságaira valamint a Strukturális Alapok kínálta új lehetőségekre.