A tanulmány a moldvai csángó falvakban zajló modernizációs jelenségeket a vallásosság vonatkozásában mutatja be. Értelmezi a hagyományos vallásosság és az életvezetés terén történt legfontosabb elmozdulásukat, a központi értékek átalakulást, a szekularizációs tendenciák és szektásodás jelentkezését. A szerző amellett érvel, hogy a vallásos élmény egyre inkább kiszorul a közösségi és az intézményi (egyházi) legitimáció alól, az egyénenkénti eltérő vallásos tapasztalatok és képzetek jelentőségének a megnövekedése a világkép pluralizálódását eredményezi. A társadalmi kontroll személytelenedése, a mindennapi életet szabályozó normák átalakulása, a vallási értékek szerepének megváltozása, a közösségek individualizálódása, azaz a modernizáció társadalom-átalakító hatásai következtében a katolikus egyház többé nem tudja teljes mértékben integrálni a csángó falvak lakóit, akik közül egyre többen fordulnak új vallási kisközösségek tanításai felé,amelyek aktualizálható világképpel, újszerű vallási/közösségi normák révén integrálják tagjaikat. A szerző azt állítja, hogy a szektásodás egy modernizációs stratégia része és hogy a transznacionális életformák révén a szekták a társadalmi mobilitás részévé váltak.
Az 1990-es években a hivatalos állami intézmények és a moldvai katolikus egyház a moldvai csángó közösséggel szemben jogsértések sorozatát követte el. Itt megemlíthetjük a népszámlálási adatok különböző manipulálási, vagy a magyar nyelv iskolai oktatásának a megakadályozása. Ezekkel szemben a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége különböző román és nemzetközi fórumoknál többször is tiltakozott. Az erőszakos asszimilációról néhány fontos hírközlés megjelent a nyugat-európai médiában is. 1999 júliusában az Európa Tanács és a FUEV (Európai Népcsoportok Föderatív Uniója) közösen küldött jelentéstevő küldöttséget Moldvába a csángók helyzetének megvizsgálására. Ezen az utazáson a szerző szakértőként vett részt, jelen írás pedig az utazás tapasztalataiból született.