Az esettanulmány a Gyergyói-medence hetvenes-nyolcvanas éveinek hétköznapjait igyekszik rekonstruálni a visszaemlékezések és az informalitás tükrében, a vizsgált korszak egyik szórakozási, kikapcsolódási lehetőségének bemutatására, a nyolcvanas években a Gyergyói-medencében elterjedt, a nyugati médiatermékeken alapuló szórakozási szokások etnográfiai leírására vállalkozik. A videózás jelenségét egyrészt a működtetők és a résztvevők szemszögéből elemzem. Azt nézem meg, hogy menynyire volt összefonódva a hatóságokkal, milyen informális körülmények között szerezték be a szükséges eszközöket, teremtették meg a feltételeket és milyen hatást váltott ki az emberekben az újfajta médiatartalom. Másrészt a videózók egy exkluzív csoportjának működését is rekonstruálom, a gyergyószárhegyi plébánia hittanóráinak keretében szervezett, nem csak vallási témájú filmnézéseit. A videózás a vizsgált korszakban egy modernizációs adaptáció volt, ami a nyugati médiatermékek és fogyasztási cikkek Kelet-Európába való lassú beszivárgásából eredt. Ezzel párhuzamosan egy felülről irányított modernizációs nyomás is érzékelhető volt az állam részéről, ami az úgynevezett kommunista modernizáció volt. A két hatás keveredése, a korszak kelet-európai modernitásának egy tipikus jellemzője látható az esettanulmányban.
Kulcsszavak: videózás, szórakozás, informalitás, modernizáció, államszocializmus
