Részletek

Készült: 2024. március 31.

Tanulmányunk egy hátrányos helyzetű kistérség, az Érmellék munkaerőpiaci sajátosságainak bemutatását célozza egy kvalitatív kutatás eredményeire támaszkodva. Témaválasztásunk egy tudatos, az érmelléki térségben végzett kutatássorozatba illeszkedik: 2020-ban az érmelléki ezüstgazdaságot vizsgáltuk, 2021-ben pedig a bihari társadalmi vállalkozói közeget céloztuk meg. Ezen kutatások mentén sokkal mélyebb rálátásunk nyílt arra a közegre, amely a romániai magyar kisebbség egyik nagyon sajátos térségét jelenti. Az Érmellék általános jellemzői: hátrányos helyzet, kettős kisebbség a térségben élő romák tekintetében, specifikus határ menti létforma (napi szintű ingázás oktatási intézményekbe, munkahelyre), a végleges elvándorlás lehetőségének állandó jelenléte, beszűkült munkaerőpiaci lehetőségek, elöregedett népesség stb. A primér adatgyűjtés az interjúkon keresztül azoknak a munkaerőpiaci jellemzőknek a feltárását célozza, amelyek a rendelkezésre álló szekunder adatokból úgymond nem látszanak (mint pl. az atipikus munkaformák jelenléte a munkaerőpiaci sebezhetőség egy forrásaként, informális gazdasági egyezségek munkaadó és munkavállaló között stb.). A kutatás központi kutatási kérdése tehát az volt, hogy milyen specifikus jellemzők mentén írható le az érmelléki munkaerőpiac, mennyire jellemzőek az atipikus munkaformák és/vagy az informális stratégiák, hogyan látják ezt a munkáltatók és a munkavállalók. A térségben végzett előzetes, valamint a jelen kutatás eredményeire támaszkodva elmondhatjuk, hogy az Érmellék mint kisrégió a globális hatásokon túl olyan, csak a térségre jellemző specifikus sajátosságokkal rendelkezik munkaerőpiaci tekintetben, amelyek felerősítik az atipikus munkaformák jelenlétét, ugyanakkor igencsak előtérbe helyezi az informális munkaerőpiaci túlélési stratégiák alkalmazását.

Kulcsszavak: munkaerőpiac, atipikus munkaformák, informális stratégiák, hátrányos helyzet

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Részletek

Készült: 2024. március 31.

Dolgozatom témáját a protestáns lelkészi tevékenység képezi. Amellett érvelek, hogy a lelkészi szerepek alakulását az egyházszervezet dinamikája, a társadalmi folyamatok és a társadalmi (környezeti) elvárások, illetve a lelkész hivatásképe befolyásolják. Bár a protestáns lelkészi tevékenységeket és szerepeket a felsorolt társadalmi tényezők határozzák meg, a reformáció következtében kialakult protestáns lelkészi hivatás hivatalos elvárásai és szerepkeretei mégis ugyanazok maradtak. A kettő közötti viszony (olykor feszültség, netán konfliktus) az egyes szerepek egymáshoz viszonyított hangsúlyeltolódásában és a szerepek betöltésének tartalmi vonatkozásaiban érhető tetten. Tény, hogy a tradicionális és neotradicionális szerepek stabil megléte mellett megnövekedett az ún. kortárs szerepek súlya a lelkészi tevékenységben. Erdélyi vonatkozásban ez a kisebbségi magyar közösség vallásosságát irányító protestáns felekezetek társadalmi szerepvállalásában és azok lelkészeinek közösségszervezői, nemzetiidentitás-erősítő, oktatási, kulturális és közművelődési tevékenységében érhető tetten.

Kulcsszavak: lelkész, lelkészi szerepek, konfliktus, hivatás, deszakralizáció, professzionalizáció

A tanulmány teljes szövege (pdf)