Ez a cikk egy projekt részét képezi, amelynek célja egy könyv írása a nyugati férfiasság hosszú távú átalakulásáról. Célja a történeti elemzések alapjául szolgáló legfontosabb elméleti referenciák felvázolása és kritikai kontextusba helyezése. Először Pierre Bourdieu férfias dominanciájának központi kijelentéseit mutatják be, majd a francia szociológus tézisét, nevezetesen azt, hogy „a nemek közötti rés struktúráját fenn kell tartani”. Ezután annak érdekében, hogy Norbert Elias civilizációs folyamatát a férfiakról és a férfiasságokról szóló történelmi tanulmányok alapszövegeként pozicionáljuk, a német szociológus munkáját kritikus vizsgálatnak vetjük alá. Végül Raewyn Connell fogalmi keretét vázolja kritikai szempontból. Bourdieu nyomán a férfiasságokat a társadalmi gyakorlatban kristályosodott szokásoknak szánták. Bourdieuval ellentétben azonban arra utalnak, hogy a habitusnak különböző rétegei vannak, és amint azt Norbert Elias állítja, ezek a rétegek hosszú távon kristályosodtak az európai civilizációs folyamat részeként. Connell nyomán ezt a hosszú távú történelmi átalakulást úgy értelmezik, mint a hegemón és a nem hegemonikus férfias diszpozíciók kölcsönhatása. Végül azt a következtetést vonhatjuk le, hogy e három szerző között erőteljes hasonlóság mutatkozik, elsősorban viszonylagos gondolkodásuk és a kvalitatív kutatási orientáció miatt.
Kulcsszavak: történelem, Nyugat, habitus, civilizációs folyamat, hegemóniák és ellenhegemonikus férfiasságok, Pierre Bourdieu, Norbert Elias, Raewyn Connell
