Részletek

Készült: 2017. november 23.

A tanulmány a „United Networks – integrált kezdeményezés hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatásáért” című projekt keretében készült, amelyet a Gyulafehérvári Caritas – Szociális Gondozás iroda partnerségben a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális Munkásképző Karával, valamint a Maros, Hargita és Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóságokkal és a Caritas Norvégiával közösen folytatott 2015 májusától 2016 decemberéig. Ezen írásunk célja elsősorban módszertani, azaz bemutatni két egymást kiegészítő makrostatisztikai index felépítését (anyagi depriváció- és munkanélküliség-index, illetve lakhatási deprivációindex) és ezek összevetését két hasonló jellegű indexekkel, pontosabban a D. Sandu (2002) által használt községszintű fejlődési indexszel és a Teșliuc, Grigoraș és Stănculescu (2016) által használt településszintű marginalizációs indikátorokról (2016). Mindhárom index által felvázolt kvantitatív képet összevetettük kvalitatív helyzetjelentésekkel, amelyek polgármesterekkel, iskolaigazgatókkal, szociális munkásokkal és mediátorokkal készült interjúkra és helyszíni megfigyelésre alapulnak. 20 székelyföldi községet látogattunk meg ezzel a céllal.

A kutatási kérdésünk arra keresi a választ, hogy az az indikátorrendszer, amely hivatalos statisztikai adatokon alapul, mennyire mutatja a szegény és/vagy marginalizált zónákat a kvalitatív módszerrel vizsgált, a terepen tapasztalható helyzethez képest, valamint a helyi, projektbeli tapasztalatok mennyire igazolták vissza a statisztikai adatok által mutatott helyzetet. Különös figyelmet fordítunk a hátrányos helyzetű romák által lakott falurészekre, illetve ezek társadalmi és területi marginalizált helyzetére.

Kulcsszavak: településszintű deprivációs index, roma hátrányos helyzet, Erdély, Székelyföld

A tanulmány teljes szövege (pdf)

Részletek

Készült: 2017. november 23.

Az erdélyi magyar kötődésű romák számát százezer körülire becsülik. Zömük két nagy magyarlakta régióban (Székelyföld és Partium), valamint ezek peremvidékein található, de számos más erdélyi régióban is léteznek olyan lokális, regionális közösségek, amelyek esetében, valamilyen értelemben magyar kötődésről beszélhetünk.

Tematikus összeállításunk egyik meghatározó szempontja ezeknek a csoportoknak az identitásához kapcsolódik. Másodsorban szeretnénk reflektálni azokra a meghatározó társadalmi folyamatokra, amelyek az utóbbi időben jelentősen meghatározzák az erdélyi magyar kötődésű romák, illetve azon helyi közösségek élethelyzetét, amelyekben élnek. Harmadsorban azokat az utóbbi időben lezajlott átfogóbb kutatásokat is be szeretnénk mutatni, amelyek (ha részlegesen is), az erdélyi magyar kötődésű romák helyzetének a jobb, árnyaltabb átlátását segíthetik elő.

Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy ki a magyar cigány Magyarország határain túl? Ebben a sajátos kontextusban a magyar kötődés fogalma habár összetett és sok vonatkozásban problematizálható, eleddig kevés olyan elemzést ismerünk, amely ezt boncolgatta volna, akár fogalomtisztázó, akár kritikai (dekonstruktív) megközelítésben. A legtöbb empirikus elemzés feltevései szerint magyar kötődésű roma, az aki:

1. valamilyen intézményes helyzetben (például népszámlálás) vállalja ezt a kötődést (magyar anyanyelvűnek, nemzetiségűnek, esetleg mindkettőnek vallja magát);
2. a mindennapi életben használja a magyar nyelvet (esetleg a magyar nyelvet is), esetleg meghatározó intézményes választások esetében (például gyermekek beiskoláztatása) magyar intézmények felé irányul;
3. függetlenül a kulturális gyakorlatoktól, a meghatározó intézményes jellegű önbesorolásoktól, magyar cigányként értelmezik önmagukat, vagy ekként tartja számon őket köztudat.

Alapvetően olyan identitásmodellekről beszélünk, amelyek kötőjeles vagy kettős kötődésként kezelik ezen kategóriákat. Habár vitathatatlan, hogy az átfogóbb elemzések szempontjából egy ilyen megközelítés kézenfekvő, nem föltétlenül és minden vonatkozásban tekinthető helytállónak.

Ugyanis helyi, regionális viszonyrendszerekben a legtöbb esetben kizáró jelleggel működő határok egyértelműen más etnikumként tételezik ezeket a csoportokat. Ha létezik is átjárás és közös cselekvési felület, a helyi magyar–cigány viszonyok legtöbbször radikálisan a MI és ŐK etnicizált dichotómiájában fogalmazódnak meg. Másrészt, amennyiben a roma népesség belső (mind etnográfi ai, mind rétegzettségi vonatkozásban) differenciáltságát tekintjük, akkor evidens, hogy egyfajta reprezentációs és értelmezési gyakorlatok érvényesülnek, mondjuk az etédi jómódú gáborcigányok és az ugyanabban a faluban lakó házi cigányok vonatkozásában.

Vagyis nagyon változatos módozatai vannak a magyar kötődés felvállalásának, annak kinyilvánításának, a helyi (többségi) népesség általi értelmezésnek. Ugyanakkor bizonyos társadalmi folyamatok (mindenekelőtt a romák migrációja és az ennek kapcsán bekövetkező gazdasági konszolidáció) új hatalmi helyzeteket teremt, amely eredményeként átalakulnak a helyi szinten addig érvényben levő hatalmi viszonyok és ahhoz kapcsolódó etnikai jellegű klasszifi kációs logikák.

Ezzel összefüggésben olyan tanulmányokat is befogadtunk, amelyek az erdélyi, általában a Magyarország határain túli romák magyar kötődéseinek a sajátosságát, változatait elemzik, értelmezik, akár új fogalmi keretekbe is helyezve (például az interszekcionalitás fogalomköre) ezeket a sajátos helyzeteket.

Számos, az erdélyi magyar népesség demográfi ai változásával kapcsolatos eddig publikált elemzés kitér a magyar kötődésű romák differenciált és sajátos népesedési helyzetére és ennek változatos következményeire. A magyar kötődésű roma közösségek szociális helyzetét is sajátos dinamikák jellemzik. Egyes közösségek esetében tovább folyik a leszegényedés és a mélyszegénységben élő helyi közösségek növekedése. Másrészt, főleg a migrációnak betudhatóan, egyes közösségeken belül beindult egyfajta szociális differenciáció vagy akár egész közösségek gazdasági stabilizációja. E két ellentétes folyamat kapcsán született tanulmányok, elemzések, esettanulmányok, reméljük, majd jól illusztrálják a magyar kötődésű roma közösségek szintjén tapasztalható változatos dinamikákat és azok meghatározó irányultságát.

A közölt tanulmányok egy része olyan nemrég befejezett vagy futó projektekre alapoz, amelyek részben vagy akár teljességükben az erdélyi magyar kötődésű romák helyzetének különböző vonatkozásaira koncentráltak. A szerkesztési folyamat során szempont volt az is, hogy felleltározzuk az utóbb 5–10 év ilyen irányú kutatásait, azok rövid leírását, főbb publikált eredményeit, ezáltal növelni a láthatóságukat, és bemutatni az e téma köré szerveződött intézményes és kutatói mezőnyt.

A SZERKESZTŐSÉG