Az írás a részvételi művészet fogalmát mutatja be és példákat keres a magyar képzőművészeti gyakorlatból ilyen alkotásokra. A szerző részvételi (művészet)-nek tekinti az olyan alkotói tevékenységet, amely az alkotás folyamatában más egyénekkel, elsősorban nem művészekkel együttműködésben, azok cselekedeteit a műbe beépítve valósítja meg. A fogalom a magyar művészeti életben ritkán, más műfaji meghatározások mellett szokott előfordulni, elsősorban a társadalmilag elkötelezett művészet vagy a public art gyűjtőfogalmak aleseteként. A szerző által felsorolt művészeti projektek is – Koronczi Endre, László Gergely és Rákossy Péter, Tesch Katalin és Szabó Ildikó munkái – szintén azon kevés public art művek közé tartoznak, ahol az alkotók nagy hangsúlyt fektetnek egy közösség bevonására az alkotási folyamatba. Bálint Mónika szociológus, kulturális szervező, kommunikáció szakos PhD hallgató a Pécsi Tudományegyetemen.
A tanulmány Aczél György néhány kultúrpolitikai alapvetését világítja meg a művészi szabadságról, a lojalitás és szuverenitás problémaköréről, a történelem átmeneti jellegűként való felfogásáról és a vita fontosságának hangsúlyozásáról egy olyan korban, amikor az alkotók azt érezhették, hogy valóban elkövetkezett a szabadabb művészet kora. Labancz Eszter Szidónia a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Média- és Művészetelméleti Doktori programjának végzős hallgatója.
