Egy többlépcsős kutatás egyik láncszemének ismertetésére vállalkozik a tanulmány. Első részében a közösségi rezilienciára és a közösségi megelőzésre tesszük a hangsúlyt. Terjedelemben is hangsúlyos ez a rész, mivel a vonatkozó ismeretek összefoglaló bemutatása, a közösségi megelőzés és a reziliencia összekapcsolása kutatási adataink konceptualizálásának eredménye. A bemutatásra kerülő vizsgálat az elméleti rész alátámasztására szolgál, és az általunk vizsgált közösségek reziliencia jegyeinek sajátosságaira vonatkozik.
Kutatásunk több célt követ: adatokat gyűjteni a fi atalok és a helyi közösségek viszonyáról, felszínre hozni az erőforrásokat, valamint – az adatgyűjtés során– ráirányítani a fi gyelmet a közösségben rejlő értékekre.
A közösség feledésbe merült, tudatalattiba vagy tudatelőttibe süllyedt kompetencia-értékű kognitív és affektív tartalommal egyaránt rendelkező üzeneteinek tudatos szintre emelését narratíva, illetve szimbólumelemzéssel végeztük. Száz erdélyi, huszonéves segítőszakembertől és segítőszakmát tanuló egyetemistától gyűjtött közösségi narratíva és a közösségre vonatkozó jelkép elemzésének segítségével szeretnénk felmutatni azokat a rezilienciajegyeket, amelyek az elemzett közösségi narratívákban és a közösséget jelképező metaforákban (szimbólumokban) fellelhetők. Ezeknek tudatosítása egyrészt a segítőnek lehet belső erőforrás, másrészt útmutatás a közösségen keresztüli megelőzés szempontjából, mert olyan viszonyulásokra és eszköztárra mutat rá, amelyek valamikor a kihívásokkal való szembesülést segítették.
Kulcsszavak: közösség képi megragadása, közösségi narratívák, szimbólumelemzés, közösségi reziliencia

A tanulmány teljes szövege (pdf)