Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogyan épül fel, hogyan konstruálódik meg Magyarországon a nők számára a lelkészi életpálya. A lelkésznők pályáját meghatározó döntésekre fókuszálunk, illetve azokra a környezetük felől érkező vagy intézményi keretekből adódó hatásokra (akár kényszerekre), amelyek ezeket a döntéseket formálják. A nők számára a lelkészi pályához még ma is sajátos nehézségek kapcsolódnak. Ezek részben beleilleszkednek a nők más pályákon is tapasztalható munkaerőpiaci hátrányaiba (horizontális szegregáció és üvegplafon, a hagyományos nemi szerepekből adódó elvárások, sztereotípiák és előítéletek), részben viszont a világi foglalkozásokhoz képest sajátos jellegzetességeket mutatnak. Bemutatjuk, hogy ezen feltételek mellett a lelkésznők döntései lényegében három tipikus „karrierstratégiává” állnak össze. Mindhárom stratégia esetében jellemző, hogy a szakmai és magánéleti döntések elválaszthatatlanul összekapcsolódnak egymással.
Kulcsszavak:lelkésznők, lelkészi életpálya, magánéleti és karrierdöntések, nemi szerepek, szerepelvárások
A tanulmány azt vizsgálja meg, hogy a magyar társadalom történelmi traumákra épülő narratívája milyen kapcsolatban áll más olyan tényezőkkel, mint a regionális köztesség érzése, az emlékezet, a jóllét vagy éppen a válaszadó személyisége (autoriter személyiségjegyek iránti szimpátia, politikai orientáció, vallásosság). A vizsgált változók közötti kölcsönhatások feltárásához hálózatelemzést alkalmazunk. Az eredmények pedig azt mutatják, a legmarkánsabb kapcsolat a politikai orientáció és a történelmi traumákra fókuszáló önleírás, illetve ez utóbbi és az autoriter személyiségjegyek iránti szimpátia között figyelhető meg, de jelentős kapcsolat van a vallásosság és a politikai orientáció között is.