A tanulmány a gyergyószentmiklósi helyi szociális háló működését vizsgálja a közösségi reziliencia szemszögéből, különös tekintettel a sérült gyereket nevelő családok számára biztosított szolgáltatásokra. A kutatás empirikus alapját a helyi szociális szolgáltatások körében végzett két felmérés adatai, a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatal által készített környezettanulmányok adatbázisának statisztikai elemzése, valamint sérült gyereket nevelő családokkal és szociális programvezetőkkel készített interjúk jelentik. Az eredmények azt mutatják, hogy a gyergyószentmiklósi szociális háló a szolgáltatások magas száma mellett a reziliencia sok pozitív jelét mutatja. Ezek a diverzitás, a szolgáltatások életképessége és társadalmi beágyazottsága. Továbbá pozitívum, hogy az együttműködés keretei évek óta ki vannak épülve, a szervezetek önállóan pozitív jövőképpel és saját célokkal rendelkeznek, azonban negatívum, hogy hiányzik a valós együttműködés, a szolgáltatások közötti tapasztalatcsere, a közös jövőképtervezés, a problémák megoldására tett közös törekvések.
Kulcsszavak: közösségi reziliencia, szociális háló, szociális szolgáltatások
A tanulmányban a szerző egy olyan beavatkozási programot mutat be, amely a Kolozsváron élő és dolgozó szociális munkásokat szólította meg. A beavatkozás célja a kiégés megelőzése volt. Szintén célként fogalmazódott meg egy olyan szakmai támogató közösség létrehozása, amely a munkatársak közti együttműködés hatékonnyá tételét, a csoporttagok lelki egészségének védelmét szolgálta. A cikkből megtudhatjuk, hogy a csoportban a tagok szakmai és érzelmi támogatást kaptak egymástól, ami előnyös volt mind a szakmai szocializáció, mind a kiégés megelőzése szempontjából. A beavatkozást mentálhigiénés jellegű, csoportmódszer segítségével valósította meg a szerző.
Kulcsszavak: kiégés, szakmai identitás, szakmai szociális háló, mentálhigiénés csoport, intervízió
A gyermekvédelmi rendszer 1989 óta folyamatos átalakításon megy keresztül. A rendszerváltást követően fokozatosan felszámolták az árvaházakat, helyettük gyermekotthonokat, családi típusú házakat hoztak létre. A tanulmány azt a szemléletváltozást kívánja felvázolni, amely a gyermekvédelemben felnövő, család nélkül nevelkedő gyermekekkel való törődés fejlődését indukálta az elmúlt harminc év Romániájában. A decentralizáció folyamatának három fontosabb periódusát különböztetik meg, melyek mentén én is bemutattam a gyermekvédelmi rendszer elmúlt harminc évét. A romániai gyermekvédelmi rendszer átalakításának is számos akadállyal kellett megküzdenie, mégis példás a jogi, törvényi szabályozása, ami igazodik az ENSZ Gyermekjogi egyezményében foglaltakhoz, hiszen olyan új elveket tart szem előtt, mint a személyközpontúság, a gyermek és család részvétele, a közösség bevonása. Azonban még mindig nagy a szakadék az elmélet és a megvalósítás között. Kormányrendelet írja elő azt, hogy a 2020-as év végéig minden gyermekvédelmi központot fel kell számolni, és prioritásként kell kezelni a rokonoknál való elhelyezést, az örökbefogadást vagy a nevelőszülői programot. Továbbá arra kötelezi a gyermekvédelmi rendszer intézményeit, hogy segítsenek lakást és munkahelyet találni a rendszerből kikerülő fiatalok számára. A rendszerből való kikerülés, a gyermekvédelmi rendszer elhagyása szintén nagy kihívás minden résztvevő számára. A társadalomba sikeresen integrált fiatal felnőtt lehet a jól működő rendszer egyik leghitelesebb visszaigazolása, ami akár a további beavatkozások, átalakítások irányadójaként is szolgálhat.
Kulcsszavak: gyermekvédelemi rendszer, változás, kihívás