Az utóbbi időben az egyházak is felismerték, hogy a minket körülvevő és egyre növekvő médiazaj lépésváltásra kényszeríti őket. Ennek jegyében indult el az a folyamat, és immár világosan kivehető trendként beszélhetünk róla, hogy a vallásos tartalmak is egyre inkább a populáris nyilvánosságra jellemző műfaji, tematikai és stílusjegyeket vesznek magukra.
Tanulmányom első részében a korábban általam végzett kutatás eredményei alapján vázolom fel aktuális vizsgálódásaim elméleti keretét. Ennek lényege, hogy napjaink médiája egyre nyilvánvalóbban ritualizálódik, ugyanakkor ez a folyamat párhuzamosan halad a vallás mediatizálódásával és popularizálódásával.
A vallási kommunikáció mediatizálódásának leglátványosabb jele napjainkban a műfaj sajátosságainak megjelenése ezen a korábban erősen körbebástyázott területen. A folyamat előrehaladott voltára utal, hogy az általam „religiotainmentnek” nevezett hibrid logika immár a műsorkészítés valamennyi részfolyamatában megjelenik.
Ezek közül a szempontok közül kiemelkedő jelentősége van a téma- és szereplőválasztásnak. Az extremitásnak az az újkeletű kultusza, ami elárasztja a vallásos műsorokat, ugyanakkor kizárja a normalitást a közönség látóköréből, magát a kereszténységet, a vallásos hitet is a maga kategóriájába utalja. A műfaji és tematikai hibridizáció, illetve az extremitás meghatározó jelenléte érhető tetten abban is, hogy a vallási tematikájú műsorokban egyre nagyobb teret kap a celebhasználat.
A „religiotainment” térhódítása nem hagyta érintetlenül a hivatalos egyházat, sőt a hierarchia legfelsőbb szintjeit sem. Az intézmények és a személyek egyaránt próbálnak helyt állni a „digitális kontinens” meghódításában, híven a Szentszék ebben a tárgyban megfogalmazott tanításához, illetve elvárásaihoz.
Tanulmányom utolsó előtti részében a bemutatott jelenségek következményeit igyekszem számba venni az egyház létezésének négy alapvető dimenziójában: teológiai, kommunikációs, intézményi és statisztikai szempontból. Végezetül három forgatókönyvet vázolok fel a jövőre nézve, amelyek az abszorpció vagy feloldódás; az izoláció vagy elkülönülés; illetve a multiplikáció vagy megsokszorozódás fogalmával összegezhetők.
Kulcsszavak: bulvárosodás, vallási kommunikáció, mediatizáció, popularizáció, extremitás, digitális kontinens
